Egyszer csak...

Na, ezt is előhalásztam valahogyan a süllyesztőből. Ezeréves Logyn novella, elég depressziós hangvételben. Nem javítottam ki, mert és itt egy nyomós oknak kellene szerepelnie, de ez tökmindegy.

Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal,

beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül.

Mesajdul a borda, mögötte a bajra szokott

dobogás is elül.

Némán emelődik a test, csak a fal kiabál.

S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál,

a halál.

( Radnóti Miklós, Egyszer csak részlet.)

Minden olyan hirtelen történt, és most hogy vége volt, Loki egyszerű ingben sétált a romos folyósokon. Gyakran megesik, hogy míg Odin hosszú álomba szenderül, hívatlan vendégek jönnek.

Most se volt másképp, a sötét tündérek elérkezettnek látták az időt, hogy tiszteletüket tegyék Asgard aranyozott falain belül.

Közel járt az éjfél, mikor a vészharangok meg kondultak, és Loki Sigynt hátrahagyva csatába ment.

Sokan voltak a sötétség szülöttei, de leverhető mennyiségben. Asgard hű katonái gyorsan végezték a dolgukat.

A faluból elestek sokan, de a palotában alig volt áldozat.

Loki befordult a sarkon, hogy éji pihenőjét folytassa, de szobájának ajtaja el van torlaszolva.

Az isten rosszat sejtve hordta a törmeléket, erősen zihálva, imádkozva, hogy feleségét épen bent találja.

Az eléje táruló látvány rosszabb volt mint amire számított. Az ablakok kitörve, a padló felsértve, semmi sem ép.

Loki az ágyra néz, és a rémálmai ismétlődő képe tárul a szeme elé.

Sigyn az ágyon fekszik, az egyik keze a padlóra ér. Vér csurog róla.

- Sigyn!- A baj istenének kiáltásába az egész palota beleremeg. Pillanatok múlva Thor áll az ajtóban. Látja az öccsét, aki megtörve görnyed azon személy fölé akit igazán mindennél többre tartott. Szerette.

Már Jane is az ajtóban áll. Szorosan Thor mellkasába fúrja az arcát és zokog. Csöndben zokog. Az újabb üvöltések pedig belevesznek az éjszakába.

Sigyn testét Loki teszi a hajósírba. Egyedül búcsúzik tőle, egyedül temeti. Csöndben sír, és hercegnője nevét suttogja:

- Sigyn…

Kedves emlékekre gondol vele, amikor a réten voltak és látta lobogni az arany hajkoronát, amikor hercegnőjévé kérte. Másnap királyné lett volna, hisz Thor lemondott a trónról. Onnantól fogva nem csak neki, hanem egész Asgardnak fontos lett volna ő, akit mindennél jobban szeretett. Még most is szeret.

Ellöki a hajót, ami lassan tova úszik és mielőtt a végtelenbe zuhanna csillaggá lesz.

Loki most omlik össze. Érzi hogy a bánat felemészti. Nem akar tovább élni, nélküle. Egyszer csak nincs tovább.

Másnap ott ragyog Sigyn mellett, örökre.